Persze, hogy nyáron érdemes minél több időt a jó levegőn, meg a vízparton tölteni, de azért azzal sincs semmi gond, ha néha inkább egy légkondicionált mozitermet választotok. Főleg, ha ilyen szuper filmek mennek a vásznon!
Nyomd, bébi, nyomd – Baby Driver
Sokak szerint az év filmje, ami egyszerre hőstörténet, klasszikus autós-üldözős film, legendagyártás és gengszterfilm, de az biztos, hogy a legelső pillanatától az utolsóig a székbe szögez: ritkán látunk olyan mozit, ami 1 óra 52 percen keresztül képes lekötni a figyelmünket úgy, hogy egy másodpercet sem érzünk fölöslegesnek.
A kritikusok szerint a Baby Driver az első képkockától az utolsóig össze van rakva, és mi is tanúsítjuk, hogy végig remekül szórakoztunk, ráadásul a filmhez összeválogatott zenék hatalmas piros pontot érnek.
Tényleg egyetlen negatívumot tudunk felhozni, az pedig a film kínosra sikeredett magyar címe, de szerencsére a szinkronnal egyébként már nem voltak különösebb gondjaink, a sokkal menőbbnek hangzó Baby Driver magyarításáról pedig igazán nem az író-rendező Edgar Wright tehet.
Gru 3
Bevallom őszintén, és agybajt kapok a minyonoktól, ezért a második résznél le is tettem az egész Gruniverzumról, bármennyire tetszett is az első rész, a minyonos előzményfilmnek meg már a gondolatától is felállt a szőr a hátamon.
Úgyhogy most örülök, hogy Gru és kis családja visszatért a „normál” kerékvágásba, azaz a második résznél abbahagyott cselekményszálat próbálják felvenni, és nem is egészen rosszul: bár a film nincs olyan jó, mint az első, mégis szórakoztató, a gyerekek továbbra is imádják, a felnőttek pedig képesek végignézni és nevetni is rajta, ráadásul vannak benne tényleg szíven ütő jelenetek, amik a felnőttek érdeklődését is lekötik.
Egyszóval, ha gyerekkel készültök mozizni, vagy csak oda vagy az egysza-egysza-egyszarvúért (szpojler veszély: a nehéz anyagi helyzetbe kerülő Gru-famíliának meg kell válnia tőle), akkora Gru 3 remek választás a hétvégére.
Wonder Woman
A Wonder Woman rekordbevétellel nyitott már az első hétvégén Amerikában, persze azért, mert az alkotók nem bíztak semmit a véletlenre: a tengerentúlon szinte divattá váló feminista hullámra szörfdeszkát biggyesztve előszedték a női szuperhőst, adtak hozzá egy női rendezőt, meg egy csipet marketinget, és kész is volt a „feminista film”, vagy legalábbis amit az amcsi filmgyár ért ez alatt.
Azt azért szögezzük le, hogy a Wonder Woman nem a feminizmus csúcsa, és nem is különösebben jobb, mint bármelyik szuperhősös eredetfilm, de annak mindenképpen örülünk, hogy egy kicsit kevésbé kell úgy tenni a DC univerzumában, mintha női karakterek (legalábbis fontosak) nem is léteznének.
Mindettől függetlenül mondjuk, hogy a Wonder Woman egy jól összepakolt, szórakoztató film, amit, ha szeretitek a műfajt, érdemes megnézni a mozikban a hétvégén.
Kisvárosi gyilkosok
A plázás mozikban már nem mindenütt adják, de a kisebb művészmozikban még elcsípheted a dán kultrendező, Ole Bornedal fekete komédiáját, amire mi egészen véletlenül, egy lekésett másik film után ültünk be, és kellemes meglepetésben volt részünk.
Aki ismerős a rendező munkásságával kapcsolatban, annak ez biztosan nem váratlan fordulat.
Bornedal korábban olyan, nemzetközileg elismert filmeket készített, mint az Éjjeliőr a hullaházban, a Dina vagyok, a Csak egy szerelmesfilm és a Szabadíts meg a gonosztól, mostani komédiájában pedig jómódjukban sótlanná vált házaspárok, elfuserált bérgyilkosok, szerelmi civódás és egymásra találás is van, ráadásul Ulrich Thomsen, Nicolas Bro, Søren Malling, Mia Lyhne, Lene Maria Christensen is több filmben is bizonyított, kiváló színészek.
