Gyakorlatilag bármelyik kapcsolat eljuthat arra a szintre, hogy elgondolkoztok a szakításon. Persze éppúgy nem könnyű kimondani a végszót, mint megpróbálni megjavítani azt, ami valahol elromlott. Nem is mindig van erre lehetőség, de az alábbi jelek azt mutatják: érdemes adnotok magatoknak még egy esélyt.
Egyértelműen szerelmesek vagytok
Ez az első és legfontosabb kérdés, amit át kell gondolnotok. Ha felmerül a gyanú, hogy egyikőtök egyszerűen már nem szerelmes, akkor nincs értelme folytatni semmit.
Ennek a létfontosságú tényezőnek a hiánya idővel oda vezet, hogy az összes probléma ismét előjön, vagy még komolyabbak, bántóbbak lépnek a helyébe. Nyilván éreztek kötődést, szeretetet a másik iránt, ellenkező esetben fel sem merülne bennetek az újabb esély kérdése.
Azonban a szeretet sajnos nem elég ahhoz, hogy hosszútávon működtessetek egy kapcsolatot. A szeretet önmagában legfeljebb a tiszteletet, a kötődést jelentheti, ám a vonzódás hiányára utal – ti pedig nem barátokként, ha párként akartok továbbműködni.
Mindketten akarjátok
Szintén alapvetőnek kell lennie a folytatást illetően, hogy azt mindketten akarjátok, mégpedig nagyon. Nyilvánvaló, hogy ha komolyabb gondotok akadt (akár bizalmi probléma), akkor lesznek fenntartásaitok, félni fogtok az újabb csalódástól, vagy attól, hogy egyszerűen nem fog működni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem akarjátok folytatni! A tépelődés, aggodalom ilyen esetekben természetes és normális.
De végül mégsem kérdőjelezitek meg azt, hogy szívetek szerint együtt folytatnátok az életeteket, vagy éppen külön. Nem csak azért elképzelhetetlen a szétválás, mert szeretitek egymást, vagy, mert bonyolult lenne az osztozkodás, hanem mert tényleg együtt akartok maradni.
Vállaljátok, hogy hibáztatok
Bármi is a probléma, ami a szakadék szélére juttatta a kapcsolatotokat, közös hiba eredménye. Teljesen mindegy, miről van szó!
Ha úgy érzed, te nem rontottál el semmit, akkor sincs így, és persze a barátod sem tehet úgy, mintha minden az ő közbenjárása ellenére történt volna. Ha mással nem, akkor a hallgatással hunyók vagytok, hogy nem mondtátok el időben, mit éreztek, gondoltok.
Ott kezdődik a megoldás, hogy mindketten őszinték lesztek egymással, közösen kivesézitek, mit rontottatok el, hol hibáztatok, és ennek tükrében döntitek el, van-e miről beszélnetek a jövőt illetően. Javaslatokat tesztek, végre nem titkoljátok, hogyan szeretnétek élni.
Képesek vagytok változtatni
Semmilyen elhatározás, vagy erős érzelem nem segít akkor, ha nem vagytok hajlandóak változtatni. A szakítás szélére került kapcsolatok általában újraindulnak akkor, ha a felek szerelmesek, de ha nem tettetek mindent helyre a kritikus időszakban, akkor sajnos borítékolható, hogy minden újra megismétlődik. Ez a se veled, se nélküled kapcsolatok tipikus forgatókönyve.
Mi tehát a megoldás? A változtatás. Messze nem elég, hogy mindent átbeszéltek, tiszta vizet öntötök a pohárba, alapvető, hogy kiiktatjátok azokat a körülményeket, amik idáig vezettek. Ellenkező esetben záros időn belül jelentkeznek újból a problémák, és hiába is vagytok szerelmesek, idővel képtelenek lesztek megbocsátani egymásnak, annyira eltávolodtok, és megbántódtok.
Tiszta lappal tudtok kezdeni
Végül, de messze nem utolsó sorban, alapvetőnek kell lennie, hogy tiszta lappal tudtok új életet kezdeni. Sajnos az is gyakori hiba a békülések során, hogy csak szóban bocsátotok meg egymásnak, gondolatban és érzelmileg nem. Ennek egyik jellemző kiütközési pontja, amikor vita esetén újra és újra a másik fejéhez vágjátok azt, amin elvileg már rég túlvagytok.
Nyilván csak hosszútávon derül ki, hogy képesek vagytok-e tényleg újrakezdeni mindent, de ha előre tudod, hogy pl. te sosem fogsz bízni benne, miután ő félrelépett, vagy éppen fordítva, akkor aligha van értelme az időhúzásnak. Ha nincs semmi, ami szerinted feloldaná ezt a hibát (vagy bármelyik másikat), akkor sajnos jobban jártok, ha külön utakon folytatjátok.
