A szerencsések közé sorolhatom magamat, mert életem utolsó, fájdalmas szakítás-élménye tizenéves koromban esett meg velem. Ugyan akkor szörnyű volt megélni a történteket, felnőtt fejjel természetesen egészen más mérlegelni egy kamaszkori kapcsolatot, aminek túl nagy tétje nem is volt. Arra viszont jó volt ez a tanulság, hogy levonjam a következtetéseket és a későbbiek során észrevegyem azokat a jeleket, amik biztosítják: az exemmel történtek már nem szólhatnak bele a jövőmbe.
Nem érzel haragot
Ha az exed már teljesen semleges számodra, akkor nem haragszol és nem vagy dühös rá. Azt nem állítom, hogy a gyógyulásnak az a jele, ha melegség és hála járja át a lelkedet a történtek miatt, legalábbis nem minden esetben csak ez juthat az eszünkbe az exünkről. Tény és való, minden kapcsolatból tanul az ember valamit, de nem csak ez a két véglet létezik.
Sőt, szerintem a semlegesség még valamilyen szinten „egészségesebb” is, bár ezt felülírhatja, ha a felek továbbra is kifejezetten jó barátságot tudnak ápolni. (Ami azért nem túl gyakori.) A harag elengedése tehát alapvető, így ha nem sikerül túltenned magadat a dühödön, akkor az exed még intenzíven jelen van az életedben.
Ellenben garantáltan nincs miért aggódnod, ha értetlenül állsz azelőtt, hogyan is jöhettetek valaha össze, és fogalmad sincs, miért voltál úgy elájulva tőle.
Sőt, szerintem a semlegesség még valamilyen szinten „egészségesebb” is, bár ezt felülírhatja, ha a felek továbbra is kifejezetten jó barátságot tudnak ápolni. (Ami azért nem túl gyakori.) A harag elengedése tehát alapvető, így ha nem sikerül túltenned magadat a dühödön, akkor az exed még intenzíven jelen van az életedben.
Ellenben garantáltan nincs miért aggódnod, ha értetlenül állsz azelőtt, hogyan is jöhettetek valaha össze, és fogalmad sincs, miért voltál úgy elájulva tőle.