Őrült gyilkosok, kísérteties hangok, vér, vér és még több vér – de mi az, amitől egy horrorfilm még ijesztőbbé válhat? Például attól, ha kiderül, hogy legalábbis részben igaz történetet mesél el. Az alábbi filmek sztorija olyan borzalmas, hogy nem is tudnánk elképzelni, hogyan talál ki valaki ilyesmit… Mint kiderült, az inspirációt a valódi élet adta. Elalvás előtt ne olvasd el ezt a cikket!
Az ördögűző – The Exorcist
1949-ben egy 13 éves fiúról, akit csak Roland Doe néven neveztek meg, a családja úgy gondolta, hogy megszállta valami, és ördögűzést hajtottak végre rajta.
A fiú állítólag nagyon közel állt spiritualitásra nyitott nagynénjéhez, aki az Ouija tábla használatát is megmutatta neki. A nagynéni halála után jelentkeztek a különös tünetek, illetve a család különös hangokról és elmozduló bútorokról számolt be.
Az ördögűző, akit a család kihívott, 30 kísérlet után, két hónap alatt szabadította meg Rolandot a „démontól”.
A beszámolók szerint ez alatt a gyerek – a filmhez hasonlóan – démoni hangon és néha latinul beszélt, a testén pedig a pokol és az ördög szavak jelentek meg.
A történet szerint a sikeres ördögűzés után a fiú többé nem tapasztalt semmi földön túlit, és normális felnőtt életet élt a későbbiekben. Valódi személyiségét sohasem fedték fel a nyilvánosság előtt.
A texasi láncfűrészes – The Texas Chainsaw Massacre
Bár csak nyomokban kötődik a valós eseményhez, mégsem titok, hogy a legendás horrorfilm alapötletét egy Wisconsinban 1954-57 között aktív gyilkos, bizonyos Ed Gein története adta.
Ugyan Geinnek „csak” két áldozata volt, és nem láncfűrésszel, hanem pisztollyal végzett velük, az egyiküket a házban fellógatva és lefejezve találták meg, ami hasonlít a filmben látottakra, ráadásul Gein a filmbeli Bőrpofához hasonlóan valóban viselte az áldozatai arcát és skalpját, sőt ha mindez nem lenne elég beteg, áldozatai intim testrészeinek szövetéből is viselhető holmit készített.
Amikor a nyomozók átkutatták a lakását, több használati és dísztárgyat találtak, amiket Gein emberi maradványokból készített – vallomása szerint olyan nők sírját ásta fel ezekért, akik emlékeztették őt az anyjára.
Az egyetlen megnyugtató, amit el tudunk mondani az üggyel kapcsolatban, hogy a filmmel ellentétben egyetlen rendőrnek sem esett bántódása, az esetet lezárták, Geint elmegyógyintézetbe zárták, és itt is halt meg.
A rettegés háza – The Amityville Horror
A filmben a Lutz család olcsón jut hozzá álmai házához, mert ott korábban egy brutális gyilkosság történt.
A Lutz család egyik gyereke azonban azt nyilatkozta, hogy Hollywood egyetlen dolgot tálalt úgy, ahogy a valóságban volt: valóban beköltöztek az egykori DeFeo család házába, majd kiköltöztek onnan, ám minden egyéb, ami a filmben történt, már csak a képzelet műve.
A film sztorijának előzményei azonban valósak: 1974-ben Ronald DeFeo valóban megölte a szüleit és a testvéreit, és akárcsak a filmben, a valódi életben is azt állította a tárgyalásán, hogy azért cselekedett így, mert a hangok erre biztatták.
Az is igaz, hogy egy pap, bizonyos Ralph Pecoraro kilátogatott a házba, hogy megáldja azt, és ő később azt mesélte, hogy miközben a szentelt vizet hintette, érezte, hogy valaki arcon üti, és tisztán hallotta a „Tűnj el!” szavakat, noha rajta kívül senki nem tartózkodott a házban.
A filmben szereplő véres falak, titkos kínzókamra, a szellemek azonban már csak mind a filmipar találmányai.
Vagyis a Lutz család történetének szinte semmi köze az igazsághoz – a filmben is megjelenő gyilkosság viszont valóban megtörtént.
