Ha a szorongásról beszélünk, a legtöbben egy félénk introvertáltat képzelnek maguk elé, aki nem mozdul ki gyakran, és nem beszél sokat. Noha ez az embertípus is létezik, valójában szorongással együtt élni több, mint szimplán csendesnek lenni. Sőt, valójában sokan egyáltalán nem félénkek, és egészen másképp jön ki rajtuk ez a probléma. Íme 7 dolog, amiről mások még csak nem is sejtik, hogy a szorongásod miatt csinálsz.
Nem szívesen beszélsz
Amikor nagyobb társaság gyűlik össze, te nem szívesen beszélsz. Általában a háttérbe vonulsz, és maximum azzal váltasz pár szót, aki a legközelebb ül hozzád.
Sokan azt hiszik, hogy félénk vagy, nem kedveled őket, vagy szimplán unalmasnak titulálnak be, pedig ezek közül egyik sem igaz. Egyszerűen csak nincs elég önbizalmad, és folyton attól rettegsz, hogy ha valamit hangosan mondanál, kínos helyzetbe hoznád magad.
Hogy utána csönd lesz, és senki sem szól rá semmit. Hogy butának néznek, vagy annyira zavarba jössz, és még a nyelved is összeakad. Mindezt a szorongás miatt…
Állandó mobilozás
Ismered azokat, akik folyton a telefonjukba vannak bújva? Ha szorongós típus vagy, szinte biztos, hogy te is közéjük tartozol.
Na nem azért, mert untatnak téged a környezetedben, vagy mert annyira fontos infók várnak a mobilod képernyőjén, hanem leginkább azért, mert ez is egy módja annak, hogy elkerüld a szemkontaktust.
Hogy a társaságban úgy tűnjön, jól elvagy te csöndesen, egyedül is, pedig valójában csak nem akarod, hogy észrevegyék, mennyire zavarban vagy.
Hirtelen távozás
Amikor kimozdulsz a barátaiddal, eljön az a pont, amikor úgy döntesz, hogy elég volt, és haza akarsz menni.
Többnyire egyik pillanatról a másikra kap el az érzés, hogy mindez már túl sok, rengeteg inger ért téged, és csak a saját hálószobádra vágysz. Ők ezt sokszor egyáltalán nem értik meg.
Nem ritka, hogy megsértődnek, amiért nem várod meg a buli végét, hiszen nincs is sürgős dolgod, ami miatt el kell rohannod. Ezért néha igyekszel erőt venni magadon, de sosem tudod igazán jól érezni magad ilyenkor.
Mindig babrálsz
Mindig van valami, amivel babrálsz. Megesik, hogy a lábaidat rázod folyamatosan, vagy beszélgetés közben lekaparod az üvegről a matricát…
Bármi jöhet, amivel egy kicsit elterelheted a figyelmedet arról, hogy izgulsz. Ez viszont az ismerőseidet valószínűleg nagyon idegesíti, és biztosan nem egyszer rád szóltak már, hogy ülj nyugodtan.
Bárcsak megtehetnéd! De ezt egyszerűen nem te irányítod. Ha viszont megpróbálod elmagyarázni, sajnos nem igazán értik meg, hogy mi áll a háttérben.
Állandóan beszélsz
Nem csak az a szorongás jele, hogy csöndben vagy. Van, hogy épp a csönd az, ami olyan ijesztő számodra, hogy úgy érzed, folyton beszélned kell. Ezért amikor a munkahelyi ebédnél mindenki csendesen ül, te próbálsz beszélni, bármiről, csak hogy ne legyen kínos a helyzet.
Mivel tudod, hogy szorongással küzdesz, de nem akarod, hogy mások lássák, akaratlanul is így próbálod elterelni a figyelmet a problémádról.
Ami végül ahhoz vezet, hogy egy kis időre szociálisan kiégsz, és szükséged van az egyedüllétre.
Nem szeretsz telefonálni
Valamiért ijesztőek számodra a telefonhívások. Ha tudod, hogy valakivel beszélned kell, sokszor akár napokig készíted fel magad lélekben, milliószor elpróbálod, mit mondj, és rendkívül izgulsz.
Utólag sosem tudod, hogy miért, de az üzenetírás sokkal közelebb áll hozzád. Akkor is ideges leszel persze, ha neked kell kezdeményezned egy beszélgetést a neten, de ameddig elbújhatsz a betűk mögé, nyugodtabb vagy.
Gyakran lemondod
Időnként az utolsó pillanatban mondod le a programokat. Nem azért, mert nem fontosak számodra mások érzései, vagy mert nem akarsz találkozni velük, hanem mert nincs erőd kimozdulni otthonról.
Szorongással tölt el a gondolat, hogy utaznod kell, aztán beszélgetned, és végig jókedvűnek maradni, pláne, ha nagyobb társaságról van szó.
Utólag mindig szomorú vagy, hogy kihagytad a szuper programot, de sajnos ez nem állít meg abban, hogy legközelebb is így tegyél. A barátaid viszont nem mindig értik meg, miért nem mész el, ha korábban már megígérted nekik.
