„A fizikai traumának mindig van lelki következménye” Dr. Bagdy Emőke tanácsai az elengedéshez

„A fizikai traumának mindig van lelki következménye” Dr. Bagdy Emőke tanácsai az elengedéshez

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / „A fizikai traumának mindig van lelki következménye” Dr. Bagdy Emőke tanácsai az elengedéshez

A trauma szó az orvosi szóhasználatból került át a pszichológiába, a test súlyos sérülését jelenti. Ma már igen gyakran alkalmazott kifejezés a pszichológiában is, ugyanezt jelenti, de a lélek szintjén. A fizikai traumának mindig van lelki következménye – mondja Prof. Dr. Bagdy Emőke. A klinikai szakpszichológus szerint rendkívül fontos, hogy milyen erős az adott rauma, meddig áll fenn és milyen tartósak a következményei.

– Kataklizmatikus trauma esetén pár másodpercre módosult tudatállapotba kerülünk, kiesünk az időből, az akkor történő események nem tudatosulnak. Gyakran előfordul, hogy később sem lehet összerakni a történtek részleteit, nem emlékszünk rá. Ez egy életvédelmi reflex, lesüllyed az emlék a tudat mélyére – teszi hozzá Bagdy Emőke.

– A tudatalatti számára a szakítás, a válás, a gyász ugyanúgy végzetes veszteség. Az élet egyik természetes velejárója – mondja a szakértő. Valamit el kell veszítenünk annak érdekében, hogy tovább fejlődhessünk. 

Hét-nyolc hónapos korban a baba rádöbben, hogy ő és az édesanyja két külön test, ilyenkor átéli, milyen elveszíteni a tökéletes biztonságot. Közösségbe (óvodába, bölcsődébe) kerülve a kisgyermek rádöbben, hogy elveszítette édesanyja folyton ölelő karjait, egy új, szabályokkal teli környezetbe kerül. Ezt is meg kell tapasztalnia, a továbbfejlődése érdekében. Az iskola küszöbét átlépve a gyermek rájön, hogy elveszítette az egész napos játék élményét, ezen is túl kell esnie. Kamaszkorban elveszíti a gyermeki létet, kiszabadul, eltávolodik, hogy majd fiatal felnőttként visszakötődhessen.

A kötődést az ember az első életévében tanulja meg, s mint egy program, beépül a személyiségébe. Ezzel szemben az elengedés az élet művészete. Egy sokkal hosszabb folyamat.

– Mindnyájan vesztesek vagyunk, mert vesztettünk már el valakit –vallja Bagdy Emőke.  Egy válás, egy párkapcsolat vége, de még egy haláleset is ugyanolyan erős trauma lehet egy ember életében.

– Váláskor mit tud tenni például egy gyermek? – teszi fel a kérdést a pszichiáter, majd hozzáteszi: semmit. Azt hiszi, hogy ő a hibás mindenért. Ez alól egyetlen gyermek sem kivétel. Emiatt a válófélben lévő szülőknek kötelességük nagyon erősen nyugtatni gyermeküket, hogy ő nem tehet semmiről. S nem egyszer, nem kétszer, hanem nagyon sokszor kell ezt elmondani neki, muszáj feloldani ezt a blokkot a gyermekben, különben a negatív tudatállapot egész életén át elkíséri.

– A lélek számára a szerelmi elhagyás is ugyanolyan lehet, mintha egy halott miatti gyászt élne át. A veszteségre adott lelki reakciók mindenkinél eltérnek, de a tipikus fázisok ugyanazok mindenkinél, legfeljebb más-más nyomatékkal – mondja a pszichiáter.

– Kezdetben jön a tagadás, majd a harag, az alkudozás, később a depresszió és végül az elfogadás. A gyász kezdetén ott kell lennie a traumát átélő személy mellett valakinek, aki meghallgatja, ha mondani szeretne valamit. Kezdetben nagyon nehéz, de idővel ki kell mondani, verbalizálni kell a fájdalmat, mert az érzelmi agy időtlen hangsúlyozza Bagdy Emőke. – Amint beszélni kezdünk a problémáról, a fájdalom bekerül az időbe és egyszerre a múlt részévé válik. Nem beszélni, inkább bent tartani a haragot önpusztító dolog – teszi hozzá.

– Biokémiai vizsgálatokkal kimutatható, hogy a harag, a gyűlölet és az ellenségesség a szív megbetegítésének legerősebb módja. Sajnos olyan kultúrában élünk – mondja a szakember, hogy a fogfájással azonnal elmehetünk orvoshoz, állami támogatást is kapunk hozzá, de a lelki traumákkal más a helyzet. Pedig egyedül nem minden gödörből lehet kimászni.

Egy sikeres csoportos módszer

Bagdy Emőke egy terápiás módszerre hívta fel a figyelmet, melyet az Egyesült Államokban kezdtek el alkalmazni, kiemelkedő sikerrel. A csoportok résztvevői leszerződnek egymással, hogy kölcsönösen elmondják az aktuális sérelmeiket, legfeljebb harminc percben. Ez a folyamat a ventilláció, amikor valaki tudatosan kiengedi a felgyülemlett dühöt, haragot, sérelmeket, negatív érzéseket.

Egy másik ember (vagy akár többen is) eközben figyelmesen hallgatják, nem kérdeznek semmit, nem alkotnak véleményt sem szóban, sem arckifejezések útján. Az ilyen kapcsolati beszélgetések során a tükörneuronok segítségével az illető, miután kiadta minden fájdalmát, képes átvenni a vele szemben ülők nyugalmát és békességét. A tükörneuronokat véletlenszerűen fedezték fel a 90-es években. Olyan idegsejtek az agyban, melyek úgy ”tükrözik” a másik ember  tevékenységét, mintha azt maga a megfigyelő végezné. A terápia végén mindenkinek mondania kell legalább 5 dolgot, ami a legutóbbi találkozás óta történt vele, amiért hálás, aminek örülni tudott. Ezek a ventillációk a megkönnyebbülést szolgálják, de a szomatizálódott lelki sérülésekre, tehát fizikai betegségekre is bizonyítottan jó hatással van.

– A megkönnyebbülés egy gyönyörű magyar szó – emeli ki a szakember, – ugyanis benne van a könny szó. A könny szoros velejárója az elengedés folyamatának. Kémiai összetevői pedig egészen eltérőek, attól függően, hogy örömünkben vagy bánatunkban sírunk.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást