Az egyik legrégebbi egyházi ünnep a Vízkereszt, már a 4. században is tartották a kora keresztény egyházak. A keleti keresztények Jézus a Jordán folyóban való keresztelkedését ünneplik, melyet a történet szerint Keresztelő Szent János végzett. A hagyományok szerint ezen a napon érnek véget a téli tizenkét napos ünnepek, ekkor kell lebontanunk a karácsonyfát és ekkor kezdődik a farsang.

A magyar vízkereszt szó a vízzel való keresztelésre utal. A víz és a tömjén megszentelésének hagyományából alakult ki a házszentelés hagyománya is, amelyet január 6.-ig szoktak végezni a papok. Régen a házakat vízzel és sóval szentelték, a pap pedig krétával írta fel az ajtófélfára a három király nevének kezdőbetűit (G, M, B). Ekkor volt szokás a lélekpénz beszedése is (ma egyházadónak nevezzük). 

Január 6.-ától veszi kezdetét a farsang és egészen a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart. A farsang a karneválok időszaka, a közelgő tavasz örömünnepe. A magyar farsang hiedelmei az utolsó három farsangi napra vonatkoznak - farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre.

A Vízkereszt jelképei

A Vízkereszt színei jellemzően a karácsony színei, vagyis a fehér és az arany, amelyek az ünnepet, az újdonságot és a reményt jelképezik. A hagyományok szerint a Vízkereszt utáni napon újra beköszöntenek a hétköznapok. A Vízkereszt hagyományos liturgikus szimbóluma a három korona, amely a napkeleti bölcseket szimbolizálja, illetve az ötágú csillag, mely azt a csillagot jelképezi, amely elvezette őket a Kisjézushoz. A Vízkereszt modern szimbóluma a gömb vagy a világ stilizált ábrázolása.

Régi európai hagyomány a házszentelés és az ajtófélfára való rajzolás (újabban lehúzós). Ennek a hagyománynak eredetileg mágikus erőt tulajdonítottak, ugyanis a rajz megvédi a házat a rossztól, valamint képviseli az áldást és az imádságot, amely erőt fog adni a családnak.