Ha tavasszal vagy nyáron vidéken jár a nyugalomra vágyó, óhatatlanul belecsöppenhet egy színes búcsúi forgatagba, ahol körhinták, vattacukor és mézeskalács várja.

Régen a fiatal, hajadon lányok búcsúi mézeskalács szívre ragasztott tükörtől várták, hogy jósolja meg, ki lesz a férjük. A megfelelő magasságba tartva, abban pillantva, ha megláttak egy férfi tükörképét, akkor tudni vélték, hogy közel a menyegző. 

A lányok Luca napján férfineveket írtak papírdarabkákra, és azok közül húztak, hogy megtudják, milyen keresztnevű lesz a férjük.

András napján pedig a hasonló cédulákat 13 gombócba gyúrták, feltették főni, és amelyik először feljött a víz tetejére, az lett a várható név, vagy ugyan ezen a napon egész nap böjtöltek, aztán ellopták apjuk gatyamadzagját, éjszakára a derekukra kötötték, és állítólag megálmodták, hogy fogják hívni a férjüket.

A hölgyek leggyakoribb rémálma, hogy soha nem mennek férjhez. A legközismertebb vészjósló népi előjel, az összetört tükör, amely ahány darabra törik, annyi évig nem lesz esküvő. Annak, aki már az esküvői fanfárt hallja, nem érdemes az asztal sarkára ülni, mert az idő mondatok szerint soha nem megy férjhez. 

Babonák hosszú sora foglalkozik még a „mit ne tégy” gondolatkörével: nem szabad naplemente után szemetet kivinnie, merőkanálból vagy a lábosból ennie, sőt még férfiaknak tüzet adnia is tilos. Állítólag az is jelentősen csökkenti az holtodiglan esélyeit, ha hagyja magát körbesöpörni az önkéntes arajelölt.

Boszorkányos legényfogó praktikák egész tárháza állt rendelkezésre a konyhában sürgölődő menyecskéknek, akiknek nagy fekete üst helyett, csak a lábas jutott. Különleges étellel a hatás garantált volt: például tiszta fekete kakast vagy tyúkot kell a fiúnak tálalni.

Már-már gusztustalan fortély, amikor a lány a célja elérése érdekében valami jóval személyesebbet sütött bele az ételbe, ami lehetett a saját nyála, hajszála, körme összemorzsolva. 

Hatásos bájitalnak gondolták, ha a kilenc kútról hozott vízzel itatja meg a szeretett férfit, aki így hamarosan feleségül veszi, és mindig szeretni fogja. De ügyeskedtek úgy is, hogy a megevett almának, aminek kilenc magját a kiválasztott fiú zsebébe kell rejtették. 

Tévedés lenne azt hinni, hogy a népszokások eme sora csak a nőknek szól.

A lánytól kért tűznek komoly jelentőséget tulajdonítottak: ha az könnyen fellobban a kezében, dühös, lobbanékony, veszekedős természetű, de ha nehezen, akkor nyugodt, kedves.

Másik hiedelem, hogy amelyik lány szereti a macskákat, abból jó feleség válik.