Manapság egyre többen választják akár mellékállásként, akár baba mellett otthoni munkaként a manikűrözést, műkörmözést. Ez azonban nem csupán extra bevétellel, hanem számtalan rizikóval, akár egészségügyi kockázattal járhat. Sőt, ez az állítás sajnos akkor is igaz lehet, ha pénzt és időt fektetsz a tanulásba… Széles Noémi kézápoló és műkörömépítő az alábbiakban elárulja a legfőbb buktatókat, amikkel a képzések során szembesülhetsz.
Milyen végzettség szükséges ahhoz, hogy valaki műkörmös legyen? Hogyan zajlik az oktatás?
Ahhoz, hogy valaki szalont nyithasson és hivatalosan is műkörmösként dolgozhasson, el kell végeznie egy OKJ-s képzést. Ez a legtöbb vállalkozással így van, érthető módon csak az foglalkozhat az adott szakmával, akinek megvan hozzá a megfelelő képesítése. Alkalmazottként viszont dolgozhatsz akkor is, ha körmös tanfolyamot végzel el, és van okleveled, ám utóbbi esetén saját szalont nem nyithatsz.
Az OKJ-s képzések intézményenként eltérő ritmusban működnek, néhány esetben egymástól teljesen különböző szisztéma szerint épül fel a tananyag. Gyakorlati és elméleti oktatás egyaránt folyik, a szakoktató először bevezet a fontosabb tudnivalókba, jó esetben pedig meg is mutatja, hogyan tudod a hallottakat életre hívni. A tanfolyamokon ugyanakkor az oklevél megszerzéséhez nem kell vizsgázni és a tananyag is kevesebb.
Mi a személyes tapasztalatod az itthoni oktatásról?
A személyes véleményem nem túl jó, de ez persze nem jelenti azt, hogy minden iskola és minden szakoktató rossz lenne. Én sajnos sok esetben azt látom, hogy az egész oktatási rendszer csak és kizárólag a pénzre épül. Az iskolák minél rövidebb idő alatt szeretnék kitermelni az újabb és újabb diákokat – persze mindezt a lehető legkisebb anyagi befektetéssel.
Úgy gondolom, hogy a legtöbb tanuló csak minimális mennyiségű szakmaiságot kap, kb. annyit, mintha a kezébe nyomnának egy tankönyvet. Ráadásul nem egyszer láttam példát arra, hogy a diákok sokkal nagyobb tudással érkeztek a tanfolyamra, mint amivel az oktató rendelkezett. A nagyon alapvető tudásanyag átadása az iskolákra tekintve pozitív végkimenetellel jár, hiszen ha sokat hibázol, vagy valami nem megy, akkor nyilván újabb és újabb tanfolyamokra fogsz jelentkezni. Egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy a hiba nem benned, hanem a rendszerben van…
Az én oktatóm speciel – tekinthetünk rá nyugodtan elrettentő példaként – kizárólag tippes technikával dolgozott, a modellező (épített) technikát nem alkalmazza jelenleg sem a szalonmunka során. Abban nincs meglepetés, ha valaki csak zselét használ, de oktató esetében szükségét érzem annak, hogy az illető a porcelánnal is tudjon bánni. Persze nem csak elméletben…
Ő egyébként egyetlen szakmai kérdésemre sem tudott felelni, sőt előfordult, hogy bizonyos szakkifejezésekről még nem is hallott. Szerintem ez mindent elmond az iskoláról, de mint azt már említettem, nem aranyérvényű állítás, hogy minden képzés vagy oktató ilyen lenne.
Lényegében az egész rendszer a marketingpolitikára épül?
Pontosan. Így van ez a műkörmök világában éppúgy, mint a világon mindenütt. A legtöbbször az adott iskolának saját márkája van, így az órák során a diákok ezekkel a termékekkel ismerkednek meg és dolgoznak. Bár hallomás alapján a nagyhírű cégek többnyire nem oktatnak rosszul, cserébe viszont irdatlan mennyiségű pénzt szednek be.
Ha mindezt kifordítjuk, diákként te azért fizetsz, hogy minden egyes órán meghallgasd a reklámjukat. Mivel az anyagokat időközben megismered, és általában kezdőcsomagot is kapsz az oktatáshoz, magától értetődő, hogy az iskolából kikerülve szintén az adott cégtől rendelsz majd – legalábbis az elején garantáltan.
Ha sok helyen valóban ilyen borzasztó a képzés, hogyan tudják a leendő műkörmösök elsajátítani a fontos alapokat? Van rá mód, hogy továbbfejlesszék magukat?
Mivel még nem hallottam olyan diákról, akik megbukott volna az OKJ-n, egyáltalán nem biztos, hogy a papírral a kezedben te máris szakemberré avanzsáltál (sőt). Jó lehetőségnek találom a gyakornokoskodást, ami egyébként semmilyen szinten nem kötelező az oktatást illetően.
Azt javaslom, hogy keress valakit, aki a szárnyai alá vesz, mert nem mindenki lát konkurenciát a tanulni vágyókban. Persze nem fognak ingyen oktatni, de egy valódi szalonban sokkal több tudást magadba szívhatsz! A gyakorlat még ebben az esetben is háttérbe szorul, nyilván senki sem fogja a vendégének a kezét átadni neked. Figyelhetsz, kérdezhetsz, a szünetekben pedig esetleg kipróbálhatsz néhány praktikát.
A másik lehetőség, hogy magántanulóként elmész valakihez, ami szintén sokkal hatásosabb, mint a csoportos oktatás. Ez általában fél-egynapos alkalmakat ölel fel, és vinned kell egy modellt is. Itt csak és kizárólag veled foglalkoznak, az összes kérdésedre válaszolnak, és persze mindent kipróbálhatsz. Ennek persze komoly ára van…
Hol találunk ilyen oktatókat?
Vannak, akik interneten hirdetik magukat, de ők nyilván abszolút hivatalosan adnak gyakorlatot, ennélfogva szakoktatóknak tekinthetők. (Ehhez egyébként a sokéves tapasztalaton túl szintén egy drága tanfolyam elvégzésére van szükség.) A másik lehetőség, hogy ismerősökön keresztül próbálkozol egy jó hírű oktatót keresni, így szintén minőségi helyekre tudsz bekerülni.
Milyenek az egynapos képzések?
Valahol igazán jók, de máshol egészen tragikusak, itt is pont ugyanaz a helyzet, mint az oktatás esetében. Ennek ellenére nagyon hasznos dolognak tartom ezeket a lehetőségeket, de kiemelten fontos, hogy mindig utánajárj mások véleményének. Az interneten pár perc alatt megtalálhatod, mit gondolnak mások a képzésről, az oktatás színvonaláról, ennyi előzetes energiabefektetést szerintem megér az, amiért később esetleg fizetni fogsz.
És az ingyenes tanfolyamok, szakmai napok?
Talán meglepő lesz, de ezek a legtöbb esetben igazán színvonalasak. Az ingyenes szakmai napokon különféle, többnyire újszerű technikákat mutatnak neked, végig kérdezhetsz, érdeklődhetsz, és lépésről lépésre megfigyelheted, hogyan dolgoznak a profik.
Persze ez abszolút megéri az adott márkának is, hiszen ha valóban jó technikát tud mutatni, akkor te szintén meg akarod majd venni azt a készletet, amivel lenyűgözheted a vendégeidet. Ezeken a tanfolyamokon mindig tudsz vásárolni, nyilvánvalóan bőségesen feltankolnak azokkal az alapanyagokkal, amik az előadás főbb irányvonalához szükségesek.
Ugyanakkor találkozhatsz akciókkal, sok új ismerőssel és sok hasznos információval gyarapíthatod a tudásodat. Egyetlen hátrány – ha nevezhetjük egyáltalán annak –, hogy gyakorolni helyben nem, csak otthon tudsz, ugyanis kivetítőn nézheted a modell kezét.
Mit csinálnál másként, ha teljesen elölről kezdhetnéd a tanulást? Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik szeretnének ezzel a szakmával foglalkozni?
Nem gondolom, hogy bármit is másként csinálnék, mert eleve teljes felkészültséggel mentem iskolába, lényegében csak a papírért. Túl sok újdonságot nem tudtak volna mondani nekem, ugyanis az évek alatt rengeteget olvastam, készültem az internet és szakirodalmak segítségével.
A személyes véleményem az, hogy aki abszolút laikusként megy el, mert mondjuk érettségi után nem tudja, mit kezdhetne magával, az nem fog éppen pozitív élménnyel távozni, a kapott alappal általában elég nehéz kezdeni valamit.
Azt gondolom, nem árt, ha úgy mész tanfolyamra, hogy már van némi tapasztalatod, és nem a helytelen infókat, tanácsokat rögzíted magadban. Akarni kell a tanulást és a sikert, mert ez is egy hivatás, és ráadásul nehéz, hiszen emberekkel kell foglalkozni, mégpedig érdemben.
Meg kell találnod azt, akitől tanulhatsz, akit a mesterednek tekinthetsz – ez szerintem sokkal fontosabb, mint az OKJ-s tanfolyam. Csak akkor vágj neki, ha bele tudod fektetni a pénzt a képzésedbe, mert komoly százezrekről beszélünk, mire igazi szakemberré válsz. A rutin és a gyakorlás létfontosságú, és lényeges, hogy legyen szépérzéked.
Nézegess tökéletes munkákat, elemezz sokat! Az nem baj, ha nem tudod, a te műved miként válhat ugyanolyanná, mert majd lesz, aki megmondja és megtanítja neked, de legyen szemed meglátni a hibákat. És végül a megfelelő embertől tényleg fogadd el az építő kritikát, a hasznos tanácsokat és javaslatokat, mert ez visz igazán előre!