Persze van olyan is, hogy ezek a jelek nem a másik velünk kapcsolatos véleményét tükrözik, hanem más személyes problémának a jelei. Ezért fontos, hogy ne hibákat keressünk a másikban, hanem tényleg figyeljünk rá.

Ha pedig úgy érezzük, nem tudjuk azonosítani a problémát, akkor lépjünk túl a vonások elemzésén. Egyszerűen kérdezzünk rá, hogy mi van vele, jól van-e.

Ha beszélgető partnerünk összeszorítja a száját, az a belső feszültségről árulkodik.

Ha viszont a száj gyakran kinyílik, folyamatosan meg akar szólalni, miközben beszélünk, az arra utal, hogy beszédünkből már csak a szüneteket figyeli, ő szeretne aktív lenni a beszélgetésben, vagyis szeretne megszólalni.

Általában iróniát, vagy esetleg szomorúságot sejtet. Gyakran akkor csináljuk, ha egyik részről mosolyognánk, de más információ, szituáció miatt nem teljes az örömünk. 

Ha azt látjuk, hogy beszélgetőtársunknak a bőre alatt az izmai látványosan összerándulnak, akkor midenképpen feszültségre következtethetünk. Lehet irányított és önkéntelen reakció egyaránt, de semmiképpen sem jelzi azt, hogy a beszélgetőtársunk épp jó hangulatban, kedélyesen cseveg velünk.

Előfordul, hogy egyszerűen számára kellemetlen témához érkeztünk és ennek eredményei a feszültségre utaló izomrángások. 

Minden esetben a csodálkozás jele. Ha ezt látjuk, biztosak lehetünk abban, hogy beszélgetőtársunk figyel, és felkeltettük az érdeklődését.

Gyakran a rácsodálkozás jele - például a férfiak, mikor nekik tetsző nőt látnak meg, ugyanezt az önkéntelen mozdulatot produkálják. 

Általában a fontoskodásnak, a saját szerep túlértékelésének a jele. Akkor csináljuk, ha a ténylegesnél komolyabbnak, vagy akár csak illetékesebbnek, fontosabbnek szeretnénk látszani.

Ha gyakran látjuk ezt a mozdulatot valakinél, akkor elég biztosra vehetjük, hogy az illető túlértékeli saját magát, és hiú saját érdemeire.

Nagyon gyakori gesztus, általában arra utal, hogy aki csinálja, az valamit szeretne eltitkolni. A mozdulat nagyon szimbolikus, hiszen a kéz megpróbálja befogni a szájat, hogy az őrzött infomáció ne hangozzék el. Ilyen szituáció lehet az, ha az adott személy birtokában van valamilyen eltitkolandó informáiónak.

De még gyakoribb a gesztus előfordulása akkor, ha az érintett személy a véleményét nem akarja a másik tudomására hozni. Ha tehát épp a véleményünket fejtjük ki egy témában, beszélgetőpartnerünk pedig ezt a mozdulatot teszi, akkor valószínűsíthetjük, hogy nem ért velünk egyet, de ezt a véleményét szeretné megtartani magának.