Ha a másik fél folyamatosan a szemünkbe néz, miközben beszélünk, akkor több mint valószínű, hogy érdeklődik irántunk, és a mondanivalónk iránt.

Ha egy idő múlva elkezd egyre többször és egyre gyakabban másfelé nézni, akkor egyértelműen veszít érdeklődéséből. 

Ha úgy érezzük, beszélgetőpartnerünk erőlteti a reakcióit, akkor az valószínűleg úgy is van.

Árulkodó jel lehet, ha a másik nem spontánul, hanem erőltetve, vagyis tudatosan irányítva mosolyog, és mosolya tovább tart, mint egyébként.

Ha partnerünk beszélgetés közben ránk néz, de az az érzésünk, hogy mindenre néhány másodperccel később reagál, akkor jogosan feltételezhetjük, hogy máshol járnak a gondolatai, de azért néha-néha visszatér a figyelme. Ha új, meglepő információt mondunk, akkor először mindig társunk szeme reagál.

Vagy a szemöldök megemelkedésével vagy összeráncolásával, eseteg csak egy szemvillanásával öszönösen jelez nekünk, hogy az információ megérkezett hozzá. Ha ezeket a jeleket kis késéssel tapasztaljuk csak, akkor az a figyelem csökkenésére utal.

Ha a másik túl sokszor vagy túl kevésszer pislog, az szintén annak a jele, hogy a kommunikáció nem tökéletesen természetes. Túl sok pislantás álatlában vagy a zavarnak a jele, vagy annak, hogy társunk már berekesztené a beszélgetést.

A túl kevés viszont olyan, mintha elrévedt volna a partnerünk. Szinte biztos, hogy nem ránk figyel.