Sokszor a türelem nem elég, mert hiába szánja rá valaki az időt a másikra, mégis képtelen megérteni, mert nem tudja a helyébe képzelni magát. Ha párunk képes mások szemszögéből is nézni a dolgokat, akkor ideális apuka válhat belőle.

Fontos és hasznos tulajdonság lesz ez akkor, amikor el kell majd magyarázni a gyerekeknek a játszótéri konfliktusokat, vagy bármi más problémás helyzetet. Óriási előnyben lesz az, aki képes a másik szemével is látni az adott szituációt.

Járassuk bölcsődébe vagy sem? Felkeljünk-e hozzá mindig, vagy sem? Hogyan jutalmazzuk és hogyan büntessük? A gyerekvállalás előtt a párok sokszor megbeszélik, hogy milyen elvek alapján szeretnék nevelni a gyereket.

Hallgassuk végig, hogy párunk hogyan vélekedik ezekről, mit tart fontosnak és mit nem. Ha véleménye nagyon távol áll a miénktől, akkor próbáljuk meg sok beszélgetéssel közelíteni az álláspontokat. Nagyon sokat meg fogunk tudni párunk gondolkodásáról.

Lehetnek eltérő vélemények az életvitellel, gyerekneveléssel vagy bármi mással kapcsolatban, de a legfontosabb, hogy érezzük, hogy egy felé tartunk, és segítjük egymást a cél elérésében. Ha ez a szemlélet megvan a kapcsolatotokban, akkor könnyen túl lesztek minden nézeteltérésen.

Gondold végig, hogy párod hogyan viselkedett, mikor bajban voltál, esetleg kiszolgáltatott helyzetbe kerültél? A nők nagyobb része a gyerekvállalás első éveiben nehezebben mozdul ki otthonából, és anyagilag is a párjára van utalva. Ha eddig az ilyen akadályokat könnyen vettétek, akkor valószínűleg nem lesz komoly problémátok a gyerekvállalás nehezebb pillanataiban sem.

Egyszerű módszer, mégsem használják túl sokan. Ha az érdekel bennünket, hogy milyen apa lesz belőle, és egyáltalán szeretne e már az lenni, akkor ezt a kérdést nyugodtan feltehetjük neki.

Ha idegesen válaszol, vagy zavarba jön, akkor próbáljuk megbeszélni vele viselkedése okát, és egyelőre még ne erőltessük a gyerekvállalást.

Ha azt mondja, hogy még nem tudja, akkor azt higgyük el neki, valószínűleg tényleg így van, de könnyen lehet, hogy ez a beszélgetés alapján elgondolkozik a lehetőségen.

Ha viszont kérdésünkre elzárkózik és azt mondja, hogy nem szeretne gyereket, azt vegyük komolyan. Akár egy gyermekkori negatív élmény áll a válasza hátterében, vagy bármi más, mindenképpen meg kell próbálni rákérdezni válasza okára. Könnyen lehet, hogy új dolgokat tudunk meg a másikról, ami csak előrébb viszi a kapcsolatot.

Ha azonban tényleg nem szeretne gyereket, azt higgyük el, és ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba.

Vannak férfiak, akik kifejezetten ingerültek lesznek gyerekek közelében, hiszen zavarja őket a ricsaj vagy az élénk szaladgálás. Ha párodon látod, hogy jó kedvre derítik az energikusan szaladgáló gyerekek, akkor valószínűleg tisztában van azzal, hogy ez egy életkori sajátosság.

Ilyenkor joggal következtethetsz arra, hogy megérett az apaságra, hiszen már nem csupán a saját kényelmét tarja elsődlegesnek. Ha azonban feszült lesz, esetleg nem tud jól koncentrálni gyerekzsivajban, akkor érdemes halasztani a gyerekvállalás szépségéről való meggyőzését.

Minden családban van minimum egy olyan rokon, aki folyamatosan a családalapításról faggatja a 25 év feletti családtagokat. Figyeld meg párod reakcióját: ha ideges lesz, elzárkózik, akkor valószínűleg még nem áll készen a feladatra.

Ha kedvesen leszereli a rokont, vagy esetleg rejtélyesen csak annyit mond, hogy „Meglátjuk, talán nemsokára”, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy párod már többször komolyan elgondolkozott a gyerekvállaláson és nem zárkózik el tőle.

Nehéz szituáció, hiszen kifejezetten zavaró, ha a szomszéd asztalnál hangosan sír egy kisgyerek, és a szülei nem tudják megnyugtatni. Ha párod ilyenkor türelmetlen lesz, vagy akár szól a pincérnek, hogy nagyon zavarja a zaj, akkor érdemes még várni kicsit a családalapítás fevetésével.

Próbáld inkább elmagyarázni neki, hogy a gyerekek sírása általában nem irányítható folyamat, szegény kisbaba nincs tisztában azzal, hogy hány embernek okoz kellemetlenséget. Emellett a szülőkre se haragudjon, hiszen lehet, hogy akár egy éve is most mozdultak ki először, hogy megünnepeljék a házassági évfordulójukat vagy bármi más alkalmat.

A rokonságban, vagy a baráti körben gyakran találkozhatunk kisgyermekes családokkal. Ha párunk elhúzódik, láthatóan feszélyezve érzi magát és nem tud kommunikálni a gyerekkel, az még nem biztos, hogy intő jel. Lehet, hogy csak a tapasztalat hiánya, és ezért nem tud mit kezdeni a helyzettel.

Azt figyeljük meg, hogy hogyan viselkedik, ha az egyik gyerek kezdeményez vele szemben: ha rámosolyog egy kisbaba, vagy odamegy hozzá egy kisgyerek és megmutatja a játékát, esetleg kérdez tőle valamit.

Ha párunk kedvesen próbálja folytatni a kommunikációt, vagy ellágyul a babamosolyogra, és viselkedését természetesnek találjuk, akkor nincs okunk aggodalomra. Könnyen lehet az is, hogy a gyerekek oldották fel eddigi tartózkodását és magától is elgondolkozik azon, hogy milyen jó lenne egy saját gyerek.