Az arcon két részünk az, ami a legjobban árulkodik rólunk. Ezek a szemünk, valamint a szájunk. A szemkontaktus megléte, időtartama, esetleg hiánya megmutatja, mennyire vagy nyitott, ellenséges, vagy visszahúzódó. A magabiztos tekintet nyílt, csillogó és érdeklődő.

Fontos, hogy bemutatáskor mindig nézzünk egyenesen a másik szemébe, igaz, alapnak tűnik, de rengetegen elfelejtik. Ez általában önbizalomhiányra utal, de elsőre szerény helyett udvariatlannak gondoljuk az illetőt.

Ahogy írtuk, a szem és száj a legárulkodóbb. A magabiztos, határozott, nyugodt emberek szája telt (akkor is azt a benyomást kelti, ha épp cérnavékonyságú), nincs szorosan összezárva, és sokszor mosolyra görbül.

A görcsösség itt feltűnően megmutatkozik, tehát fontosabb eseménykor- pl. állásinterjún- ne zárd össze, ne harapdáld és ne csücsöríts!

Természetesen a kezünket ne tartsuk szorosan magunk mellett, tehát nyugodtan gesztikuláljunk velük, de bizonyos dolgokra nem árt odafigyelni. Ilyen például, hogy ne nyúljunk sokszor a fejünkhöz, mert az zavarra utal, főleg, ha a szánkhoz, vagy a nyakunkhoz érünk.

Bár azt hozzá kell tenni, ha az arcunkhoz érintjük egy, vagy két ujjunkat, akkor az az érdeklődés és a figyelem jele, de csak akkor, ha a fejünk nem nehezedik rá.

Persze mindenkinek megvan a maga hangereje, viszont az érezhető, hogy ha valaki eltér a sajátjától. Fontos, hogy megtaláljuk a középutat, tehát ne beszéljünk se túl halkan, se túl hangosan.

A másik, amire oda kell figyelni, hogy a magabiztos emberek csengő, dallamosabb hangon beszélnek, míg azok, akik feszengnek, hangjuk gépies és monoton.

Tudtad, hogy a mélyebb hangszín mindig őszintébben szól, mint ha magas hangon beszélnél? Amikor idegesek és feszültek vagyunk, akkor kissé fejhangon beszélünk, és a hangszalagoknak csupán a felső része rezonál, így hanguk kissé hamiskásabb lesz.

A nyugodt, magabiztos emberek inkább mellhangon beszélnek és a szalagok teljes egészükben rezegnek.

A lábak gyakran jobban árulkodnak, mint a testtartás, mert az idő folyamán megtanuljuk szabályozni a mozdulatainkat, mimikánkat. A lábak általában az asztal alatt vannak, kevésbé figyelünk rá, így ezekről gyakran elfeledkezünk.

Állásinterjún pont ezért nézik ezt a testrészünket is, mivel a magabiztos emberek nem rázzák, nem keresztezik gyakran, hanem nyugodtan egymás mellett pihennek. A nők gyakran teszik keresztbe lábukat, ez csak akkor jelent szorongást és önbizalomhiányt, ha a lábak erősen össze vannak szorítva.
Vannak olyan népek, pl. a japánok, akik éppen ezért az üvegasztalt preferálják, mert így jó rálátás van erre a részre is.