Bár tudjuk, ez nagyon könnyű mondani, de mielőtt nekiesnél a másiknak, érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban van-e értelme. Sokszor előfordul, hogy csak fölfortyanunk valamin, de minket sem zavar igazán.

Ha azonban a párunk fejére olvassuk a dolgot, abból kiadós veszekedés kerekedhet, pedig lerendezhettük volna egy kis füstölgéssel is.

Ha már elkerülhetetlen a vita, akkor is próbáljunk emberi keretek között maradni. Ennek két oka is van: egyrészt attól nem fognak gyorsabban helyrejönni a dolgok, ha üvöltünk, másrészt bohócot csinálunk magunkból, ha perceken keresztül teli torokból bömbölünk a másik arcába, miközben ő csak pislogva figyel.

Valóban remek feszültség-levezető a kiabálás, de ehhez nem kell egy másik ember, csupán egy jó kis hely, ahol kiszabadulhat a hangunk.

A feszültség-levezetés másik remek módja, ha a falhoz csapunk valamit. Ám később keserves perceket szerezhetünk magunknak, amikor tudatosodik, hogy a nagyi féltve őrzött tányérja látta kárát a dühöngésünknek. Ráadásul a másik is csak megdöbbeni fog a mozdulaton, és ezt is felhasználja ellenünk a vita során.

Ha mégsem tudjuk megállni a mozdulatot, akkor legalább a másikat ne veszélyeztessük vele, és egy olyan falat válasszunk, ami mindkettőnktől messzebb van.

Nem szabad elfelejteni, hogy amikor ez ember dühös, olyan dolgokat is mond, amiket nem gondol komolyan. Ez ugyan igaz, de sovány vigasz azok számára, akiknek belegyalogoltunk a lelkébe.

Egy veszekedés egy probléma megoldása miatt robban ki. Azzal semmit sem fogsz elérni, ha bántod a másikat, legfeljebb annyit, hogy utána mardos a lelkiismeret, amiért ennyire megbántottad.

Bár ideálisnak tűnik a megoldás, nem a legjobb ötlet angolosan távozni. Ha már jön a konfliktus, akkor kezeljük, ne pedig halogassuk.

Ha nem foglalkozunk vele, akkor csak azt érjük el, hogy amikor kirobban – mert úgy is kirobban -, akkor sokkal nagyobb ereje lesz, mint lett volna az első alkalommal.

Sajnos minden veszekedésben eljöhet az a pont, amikor minden erőfeszítésed hiábavaló. Már nem tudod magad türtőztetni, ordítani, csapkodni, pofozkodni, szitkozódni akarsz. Ha érzed, hogy ez a pillanat elérkezett, akkor állj le. A szó legszorosabb értelmében.

Kérd meg a párodat, hogy adjon egy kis időt, hogy lenyugodhass, mert nem az a célod, hogy őt bántsd, hanem hogy egyességre jussatok, de erre most képtelen vagy. Ez a kis idő arra is jó lehet, hogy átgondolt azt, amit ő mondott, és eldöntsd, merre is akarod folytatni a vitát, már ha folytatni akarod.