A módszerek között van meglepő, bizarr és akár mai szemmel nézve van undorító is, a lényeg azonban ugyanaz volt, mint ma. Minden kor embere szerette volna pusztán az élvezet miatt is művelni a szexet, és megakadályozni a nem várt gyermekáldást.

Egyiptom

Sok ezer évvel ezelőtt az egyiptomiak különböző anyagokkal átitatott tamponokat használtak, melyeket a közösülés előtt kellett felhelyezni. Ezeknek a hatóanyagai közé tartozott a mára hatástalannak ítélt méz, kaucsuk, viasz, sőt a krokodilürülék is. Egyiptomban fedezték azonban fel azt is, hogy a gránátalma vagy az akácfalevél ténylegesen véd a teherbeeséstől. Napjainkban ezt kutatások is alátámasztották: a gránátalma ösztrogént tartalmaz, az akácfalevél pedig tejsavat, amely elpusztítja a spermiumokat.

Távol-Kelet

Szintén több ezer évvel ezelőtt a hinduk füstöléssel, vagy őrölt magvakból készített tamponok hüvelybe helyezésével próbálták megakadályozni a nem kívánt terhességet. Gyakori volt az is, hogy a méhszájat bekenték gyümölcs alapú összehúzó anyaggal, vagy olajokkal, ami valamennyire megakadályozta a spermiumok hüvelybe jutását.

Arab országok

A Közel-Kelet népei szintén felfedezték a gránátalma előnyeit a fogamzásgátlásban. Ők leggyakrabban a gránátalma, kősó és timsó elegyét használták a méhszáj összehúzására és a spermiumok elpusztítására. Gyakorlatban volt az is, hogy különböző olajokkal átitatott szivacsokat helyeztek a nők hüvelyébe, amely szintén fogamzásgátló célokat szolgált.

Ókori görögök, rómaiak

Mint mindenre, az ókori Görögországban az olivaolajat használták fogamzásgátlásra is. Ez nem pusztította el a spermiumokat, de nagyon eredményesen rontja a mozgási képességét, így azok nem érhettek el a petesejtig.

A görögök és a rómaiak is ismerték a gránátalma fogamzásgátló hatását, leggyakrabban gyapotba áztatva, mézzel, cédrusgyantával és timsóval kiegészítve alkalmazták. Ekkor fedezték fel a naptár módszert is, vagyis azt, hogy a nőknél egyáltalán nem minden időszak ugyanolyan veszélyes a fogantatásra, és vannak olyan napok, amikor minimális a teherbeesés esélye.

Középkori Európa

A legelterjedtebb védekezési forma az volt, hogy citromot helyeztek fel a közösülés előtt, aminek erős savas hatása miatt nagyrészt elpusztultak a spermiumok, emellett a méhszájat is összehúzta, így minimálisra csökkent az esély a teherbeesésre. Használtak még természetes alapú gyógynövényfőzeteket, de ezek közel sem voltak olyan hatásosak és veszélyesebbek is voltak, mint a többi megoldás.

17-19. század, a férfiak fogamzásgátlása

Bár már Egyiptom óta vannak feljegyzések arról, hogy férfiak számára is készítettek védekezési eszközöket, de a nagy áttörés a 17. században történt, mikor II.Károly király orvosa vászontokot készített a király számára, hogy kevesebb házasságon kívüli gyereke legyen. Az orvost Dr. Condomnak hívták. A 19. század közepén, a gumi vulkanizálásának kidolgozása után jött létre a mai értelembe vett óvszer.

20. század

1959-ben piacra került az első tabletta formájú, mesterségesen előállított fogamzásgátló, az Enovid.