6 éves kor környékén érdemes ezzel először próbálkozni. Ha tehát érdekel minket, hogy gyermekünk hogyan áll az élethez, saját magához, és közben szeretnénk neki kreatív feladatot adni, akkor kérjük meg, hogy rajzoljon nekünk egy fát. 

Ne adjunk részletesebb instrukciókat, csak nézzük meg, mi lesz az eredmény. Természetesen végül mindeképpen dícsérjük meg, és ha jónak látjuk, tegyük ki a rajzot a lakás egyik látogatott helyére, például a hűtőszekrény oldalára.

Így minket is emlékeztetni fog, hogy gyermekünk hogyan látja saját magát, és akár arra is, hogy nekünk mire érdemes odafigyelnünk. Nincs jó és rossz rajz, és valós eredményhez nem elég egy rajzot elemezni, de mégis íme néhány szempont, ami segíthet tájékozódni a rajz jelentésével kapcsolatban.

Az idelis elhelyezés az, ha a fa a lap közepén, azt arányosan kitöltve helyezkedik el. Ha nagyon kicsi, vagy például a lap egyik sarkban bújik el, akkor az alacsony önbizalomra, saját maga háttérbe szorítására utalhat.

Ilyenkor fokozottan figyeljünk arra, hogy sokat dícsérjük gyerekünket, és próbáljunk minél többet beszélgetni vele az őt akár negatívan érintő dolgokról.

Egyáltalán nem probléma, ha nem rajzol gyermekünk gyökérzetet, hiszen a való életben sem látszik a fák gyökere a földtől. Ha azonban a gyökérzetet is lerajzolja, akkor valószínűsíthetjük, hogy gyermekünk hajlamos a dolgok mélyére tekinteni, olyan dolgokat is észrevenni, amik nem egyértelműek, és hogy valószínűleg érdeklik a miértek az élet sok területén.

Emellett a gyökérzet rajzolása szimbolizálja a hátteret, az ösztönlétet és a családot is, így arányos megjelenése a kiegyensúlyozott háttérre utalhat. Aránytalanul erős megjelenés esetén azonban lehetséges, hogy túl erősek a mélyen lévő indulatok, amiknek kezelésével később még probléma lehet.

Minél több elemet látunk a rajzon a fa koronájánál, annál valószínűbb, hogy a rajzoló kreatív, természetszerető, intelligens felnőtt lesz. A részletek kidolgozottságából az esztétikai érzékre is következtethetünk.

Ha viszont a díszítő elemek arányaiban túl soknak tűnnek, az arra enged következtetni, hogy a gyerekben az átlagosnál is magasabb a dicséret iránti vágy.

Figyeljük meg, hogy rajzol-e horizontot a fa köré. Ha nem rajzolja be, az sem baj, ha mégis megteszi, abból a stabil alapokra, biztos környezetre következtethetünk.

A horizont meghúzásával egyben határt is szab a gyermek, ami szimbolizálhatja a saját magának állított határokat, vagyis az önkotrollt is. Természetesen a túl erősen vagy épp túl gyengén vagy szaggatottan megrajzolt vonal az önkontroll túlerőltetésére vagy hiányosságára vallhat.

Figyeljük meg, hogy a rajzon mennyire tartja be a gyermek a saját maga által rajzolt kereteket. Ha például a satírozással, színezéssel kicsúszik a vonalból, akkor arra következtethetünk, hogy még nem képes betartani a saját korlátait, vagyis önfegyelme még nincs teljesen kifejlődve.

Ennek megítélésénél természetesen nem szabad elfeledkezni a gyerek koráról sem, és ahhoz kell viszonyítani, ami abban a korosztályban elvárható. 

Figyeljük meg, hogy milyen összbenyomás alakul ki bennünk a kép láttán. Ha szép, kedves, arányos a rajz, akkor a gyerek kiegyensúlyozottságára következtethetünk.

Ha valami túl komornak, sötétnek vagy megmagyarázhatatlannak tűnik, akkor mindenképpen kérdezzünk rá, hogy az miért lett olyan. Könnyen lehet, hogy a válasz annyi, hogy gyermekünknek még nincs meg a kellő rutinja a rajzolásban, emiatt csúsznak be „hibák”.