Aki azt hiszi, hogy a guminő a magányos emberek partnere egy csöndes, meghitt szobában, otthon, az nagyon téved. Oroszországban néhány fiatal úgy döntött, hogy felfújható kedvesét bevonja egyéb tevékenységeibe is.

És nem is akármilyen helyszínt választottak ehhez: az Ob folyó jeges vizében rendeznek rövidtávú úszóversenyt, melyben „segítségükre” van a matracként is használható Katja, Szvetlána, vagy éppen Mása.

Ez a gyönyörű sport Angliából származik. Egy szép napon egy úriember, bizonyos George Burgess, gondolt egy nagyot, és megalkotott egy tipikusan angolt sportot, a lábujjszkandert. A játékszabályok egyszerűek: férfi csak férfival, nő csak nővel versenyezhet.

A cipőket leveszik, a lábujjakat összeakasztják, és a normál szkanderhez hasonlóan megpróbálják a másikat a padlóhoz nyomni. Természetesen a lábakat előzetesen ellenőrzik, a gomba vagy nagy köröm kizárást von maga után.

Honnan máshonnan, mint a haragoszöld és tökéletesen ápolt gyepek őshazájából, Nagy Britanniából. Egy ír autóversenyző, bizonyos Jim Gavin fejében született meg az elképzelés. Az oka az volt, hogy Gavinnek elege lett abból, hogy a választott sportága iszonyú mennyiségű pénzt emészt fel, és úgy gondolta, lehetne ezt kicsiben is.

Így néhány barátjával kitalálták, hogy versenyezzenek fűnyíró traktorokkal. Az ötlet kézenfekvő volt, hiszen mindenki rendelkezett ilyen-olyan apró géppel, ezeket már csak szépítgetni, tuningolni kellett, és már kezdődhetett is az azóta komoly hagyományokat ápoló furcsa, őrült futam, melyben szponzoroknak, reklámoknak helye nincs.

Ha azt hinnénk, hogy csak az angolok pihent agyúak, akkor íme a cáfolat: a kanadai Nemzeti Bombaugró Bajnokság. Nem csalás, nem ámítás, a cél egy gyönyörűen kivitelezett, nagyot csobbanó bomba megugrása. Persze ez még kevés lenne.

A bírák pontozzák a teljes produkciót: a választott ruhát, a „bevonulózenét”, azt, hogy a versenyző milyen művészien kivitelezett mozdulatokkal jut el az 5 méter magasban lévő ugródeszka szélére, valamint természetesen a becsapódás keltette hullámokat. A tét nem kicsi, kerek 2000 kanadai dollár, valamint a szponzor rágógumiból egy évre való adag.

A flying fox nem való az ijedősöknek. Az Új-Zélandról érkezett móka bizony erősen próbára teszi a gyomrot. Ahhoz, hogy kipróbálhassuk a flying fox nyújtotta szórakozást, szükségünk lesz egy kanyonra, valamint egy hosszabb, nagyjából 1-2 kilométeres, 100 méter magasság fölött kifeszített acélsodronyra. Egy ügyes szerkezet segítségével az embert egy hámban, fejjel előre megindítják a kötélpályán.

A súrlódás minimálisra csökkentése miatt bizony rövid időn belül 160 km/h körüli sebességgel száguldhatunk a természet felett, mintha szupermenként utaznánk. A hámba egyszerre három ember fér el, ezért az élmény megoszthatjuk barátainkkal is. Aki kedvet kapott hozzá, annak szerencsére csupán a szomszédba, Ausztriába kell elutaznia, ugyanis már ott is kipróbálható, hogy milyen az, amikor egy róka repül.