Igen, beszélünk alkoholról, cigarettáról, csokoládéról (már közeledek... azt is szeretem)  -  de nem beszélünk az evésről. El kell ismernünk, hogy ez is egy szenvedély. Ha másképpen akarnám fogalmazni, mindenkiben lakoznak jó és rossz démonok. No, ez egy gonosz démon, AKI mindig arra ösztökél, hogy kóstold meg ezt, vagy azt az ételt, Csak egy kicsit! Ennyi még nem árt meg. Ne higgyél Neki!

 HAZUDIK!

Igenis, nézz a tükörbe, gondolj a szeretteidre, akiket még sokáig szeretnél megölelni. De legfőképpen nem akarsz senki terhére lenni, s gondolj az éveidre. Már nem akarsz férjet, már nem akarsz társat. Egyedül jól el vagy, de vannak egyéb betegségeid. Keveset alszol, de vannak örömeid is. - Van egy aranyos kis lakásod, aminek minden szegletét szereted. Vannak a kertedben fák, mogyoró bokor, szőlőlugas, szilvafa - amihez ragaszkodsz. Szeretettel. Vannak állatkáid, nekem spéci két kuty, két macs. De madaraim hajnalban trilláznak a diófák ágai között. Télen nem felejtek kitenni ennivalót, hogy marasztaljam őket. Itt maradjanak, s nyáron énekükkel boldogságot hozzanak az életembe.

*

Mi boldogságom van még? Olvasás, net, tévé - de nem ám a török, mexikói meg az ég tudja, milyen sorozatok! Brrrr! - hanem az utazási csatorna, a vetélkedők és a filmmúzeum csatorna, ahol régi filmeket láthatok. No meg a természetfilmek. Ilyenkor értem meg Édesanyámat, mennyire szerette az 1940-es években készült filmeket. Ő akkor volt fiatal. Én a hatvanas- hetvenes években készült, főleg magyar filmeket, s atévéjátékokat, amelyekből egyre kevesebbet látok. No, de vannak későbbi kedvenceim, így a Kojak! No, meg a toporgó, mindig visszalépő, furmányosan okos ballonkabátos nyomozó...

*

Még milyen örömeim vannak? A könyveim, a szép régi tányérjaim, amelyeket ha előveszek és abból vacsorázom, valóban boldog vagyok. Mert ilyenkor megajándékozom magam, azzal a régi érzettel, amit még az Édesanyám, vagy valamelyik Nagymamámtól kaptam... Van egy nagyon régi bögrém, a Nagymamám Nagymamájáé volt. Ha boldogtalan vagyok, bármi okból. Tejeskávét készítek, s beletöltöm a 4 decis bögrébe. Sós kiflit mártogatok, olyan jó "malacosan" - s amint megettem, úgy érzem, a régi elődök "átsegítettek" a holtpontomon. Újból szép az élet! Igen, valóban szép!

*

Nekem is voltak veszteségeim, mind mindnyájunknak. De van két szép gyerekem, egy fiam és egy leányom. Párkapcsolatban élnek. Jól megvannak. Dolgoznak, jómagam egyedül. Férjemet évekkel ezelőtt elveszítettem. Útálom leírni, hogy özvegy. Nem, nem érzem így. Még mindig velem van. Igen, vannak olyan füllentések, amikkel elringatom magam, ez is azok közé tartozik. S, azért sem - meg ezért sem vagyok bánatos. Örülök mindennek, az engem körülvevő barátaimnak. A nekem címzett leveleknek, az emaileknek, a papír képeslapoknak (amelyekből egyre kevesebbet kapok). Dédikém minden ünnepkor a konyhakredencre kitette az összes ünnepi képeslapját, a több évvel előbbieket is, mindazokat amelyeket kapott, szeretettel. S, egész ünnep alatt gyönyörködött bennük, sok évre rá. Mára ezek a képeslapok elfelejtődnek. Nagy kár, mindig a Dédikém jut az eszembe. Ünnep után összeszedte, eltette egy fából készült dobozkába. Megbecsülte, s újból és újból boldog volt, amikor a következő ünnepkor elővette. Szép gondolat, szép szokás. Én már nem tehetem, alig van pár képeslapom, az is a nagyon régmúltból.

* 

Szeretek sütni, főzni - de lakmározni is! Sajnos az utóbbi évek nem múltak el nyomtalanul. Le kellene pár tízest dobnom. Most már működik! Egyelőre kenyér-elvonó kúrát rendeltem el magamnak. Korpovit kekszet eszem. Napi ötször annyit, amennyi belefér a tenyerembe. Vagy húst, vagy rizst, de inkább párolt zöldséget. Iszom sok vízet, citromlével. Jövő héten elkezdem az almaecetes kúrát. Olvastam, csodát tesz. Csodára nem számítok, de arra igen, hogy egészségesebb legyek, amit minden kedves Olvasomnak, szívből kívánok!

Tehát arccal a párolt zöldségek felé, s hagyjuk a kenyeret másra... Ne is gondoljunk holmi tunkolgatásra, pláne a zsíros, kolbászos lecsó, meg a töltöttkáposzta levébe... Sajna szeretem... Igen, ez az én rossz démonom: a Lakmározás. De kiűzöm, még a gondolataimból is, mert élni szeretnék. Sokáig szeretnék SZERETNI! * Ennyi.