Természetesen Olaszországban is óriási divat, hogy a templomból kiérkező párra a vendégek rizst szórnak azzal a céllal, hogy az szerencsét hozzon a gyerekvállalásban.

A templom gondnoksága azonban legtöbbször nem nézi jó szemmel ezt a szokást, egyrészt a dolog nem keresztényi jellege miatt, másrészt pedig egyszerűen azért, mert a vicces jelenet után hátramaradó rizskupacok sok gondot okoznak a tisztaság és a rend fenntartásában is.

Ezért a templom egyre gyakrabban kér kauciót a házasulandóktól, amely összeg nem jár vissza, ha a szórás után nem takarítják el a sokszor nagyon komoly mennyiségű rizst a bejárat elől.

Az olaszoknál lényegesen mélyebbek a katolikus egyházi szabályok, mint máshol, így a liturgikus hagyományok is tovább élnek a mindennapokban, mint máshol. Ilyen szokás például a hirdettetés is, ami annyit takar, hogy az esküvő előtti három vasárnap a misén kihirdetik, hogy a felek össze fognak házasodni.

Ugyanilyen hirdettetési lehetőség az is, hogy a házasodni kívánó felek nevét és az esküvő dátumát kifüggesztik egy nyilvános helyre (leggyakrabban a templom ajtajára), így mindenki láthatja, és ha valaki bármiféle indokot tud a frigy létrejötte ellen, akkor van ideje megakadályozni a tervezett esküvőt.

Tájegységenként változó, hogy a meghívottak mikor kapják meg a bonboniere nevű cukorkákat, ezt vagy a meghívó mellé, vagy a lakodalom zárásaként kiosztott ajándéktárgyakhoz illesztik, ezzel köszönve meg azt, hogy osztoztak az örömükben.

A díszes csomagba általában öt mandula belsejű, fehér cukormázzal borított cukorka kerül az öt legfontosabb jókívánság szimbólumaként: egészséget, boldogságot, gazdagságot, hosszú életet és nem utolsó sorban termékenységet jelképeznek. Manapság egyre gyakoribb, hogy az erre fordítandó pénzt inkább jótékonyságra költi, és a vendégek egy képeslapot kapnak, amin feltüntetik a megsegített intézményt.

Olaszországban bevett szokásnak számít, hogy nem elég, hogy a barátok megviccelik az ifjú vőlegényt vagy menyasszonyt, de kifejezetten figyelnek arra is, hogy arcukat ilyenkor megörökítsék – valószínűleg nem ezek lesznek a pár legjobban sikerült esküvői képei.

Gyakran viccelnek például azzal, hogy kihoznak egy óriási menyasszonyi tortának látszó, valójában papírból vagy másból készült formát, amit a pincér sajnos elejt, de közben a pár ijedt arcát lefényképezik. Másik jellemző szokás, hogy olyan ajándékokat adnak a menyasszonynak az egész násznép előtt, amelyektől az zavarba jön, és éppen ebben a pillanatban azonnal meg is örökítik az arckifejezését.

Egyik legjellegzetesebb olaszországi esküvői tréfa, mikor a vőlegény barátai a templomi esküvő előtt ellopják a leendő férj cipőjét, és távolról is jól láthatóan ráírják: Segítség! A vicc természetesen akkor éri el a célját, amikor a vőlegény éppen letérdel az eskütételre az oltár előtt.

Éppen ebben a pillanatban azonban minden egybegyűlt az emelkedett pillanat helyett a figyelemfelkeltő segítségkérésre koncentrál. Hozzá kell tennünk, hogy nincs hír olyan esetről, amikor valaki fel is ajánlotta volna a segítségét a leendő férjnek.