Nem lehet úgy főzős műsort nézni, hogy az embert el ne kapná az inspiráció, de a saját konyhámban valahogy mindig más fordulatot vesznek az események. Abban reménykedve, hogy vallomásommal kellő önbizalmat adok másoknak is, hogy bevallják, elismerem: ha egyedül főzök otthon, mindig azt játszom, hogy tévéműsort vezetek. És többnyire néhány perc múlva már nagyon örülök neki, hogy mégsem látja ezt a macskán kívül senki.
Piskóta
„Ez sem volt piskóta!” – szoktuk mondani arra, ami nehézségeket okozott. Ugyanakkor én érzek némi ellentmondást, merthogy nekem maga a piskóta sem könnyű, már ami az elkészítését illeti. Vagy összeesik, vagy leég, vagy még folyik a belseje, de a tökéletes hőfok és időtartam kombinációját eltalálni szinte lehetetlen.
Évek gondos munkája alatt kidolgozott elméletem szerint létezik egy, a szabad kőműveseket meghazudtoló nagymama-hálózat, akik tudják a titkot, de annak a létezését is letagadják mindazok előtt, akik még nem nagyszülők.
Tea
Azt gondolnánk, hogy egy óvodás is el tudja készíteni, elvégre csak egy filtert kell belógatni egy adag forró vízbe. Viszont nálam vagy teljesen íztelen, átlátszó lötty lesz az eredmény, vagy, ha a kelleténél egy másodperccel tovább áztatok, akkor megjelenik az a furcsa, olaj szerű hártya a víz tetején.
Ez úton felajánlom a rozsdamentes vízforralómat annak, aki elárulja, hogy az vajon mi a csuda.
Kelt tészta
Én sem vagyok egy könnyen ébredő típus, de a kelt tésztáimat egy tűzoltó zenekar sem tudná aktivitásra bírni. Ilyenkor kicsit átérzem a fiúk helyzetét, akik 40 percig várják, hogy egy nő elkészüljön, aztán rájönnek, hogy még mindig fürdőköpenyben van.
Én is hagyom békében készülődni a tésztámat, aztán a leleplezéskor derül ki, hogy a füle botját sem mozdította a sütő hívó szavára.
Csokimáz
A nagymamám szerint a titok a hozzávalók milliliterre pontos adagolásában rejlik, és odáig már el is jutottam, hogy a csokimáz finom is, nem is csomós, de egyelőre még mindig a sütemény alja körül, a tányéron állapodik meg, úgy lecsurogva a tésztáról, mint hógolyó a kemence oldaláról.
Minden esetre már nagyon mutatós, csokival bevont sütis tálcákat készítek.
Rizs
Állítólag itt is az arányokon van a hangsúly, de nekem a legritkább esetben sikerül úgy elkészítenem, hogy minden vizet felszívjon. Tegye fel a kezét, aki szűrte már le a rizst tésztaszűrővel – mert én igen.
Ha esetleg mégis minden vizet felszívna, még akkor is ott van a csomósodás, illetve a túlzott pépesedés kérdése, de eddig problémáig általában el sem szoktam jutni.
Tortaformázás
Ha véletlenül sikerült is egy épkézláb piskótalapot sütni, az isten szerelmére, meg ne próbálják kettévágni, hogy megtöltsék a krémmel! Legalábbis azok ne, akik olyan konyhatündérek, mint én – biztos, hogy szétszakad, beszakad, elcsúszik, letörik, a végeredmény mindenképpen katasztrófa, vagy, ha van kéznél egy mutatós pohár, akkor somlói galuska.
Ez utóbbi trükkel mentettem már helyzetet randi előtt három perccel, soha nem derült ki, hogy a poharas desszert valójában szeletelhető süteménynek indult.
Tejbegríz
Az egy dolog, hogy leég, ha nem kavarom, de hogy kavarjam, ha akkora csomók vannak benne, amiben nem hogy a kanál, egy nagy teljesítményű rotációs kapa is megakadna?
Igaz, hogy nagy kedvenc, de tekintve, hogy minden alkalom után a szemetesben köt ki egy lábas, kétszer is meggondolom, hogy hozzákezdjek-e.
