Bangkok utcáin sétálva gyakran láthatsz sült hernyó árusokat. A délkelet-ázsiaiak szeretik ezeket a furcsa ropogós, zsíros falatokat. A hernyókat általában forró fémlapon pirítják és fűszerezik.

Koreában ezt az élő polip specialitást sannakji-nek nevezik. A polipot még élve vágják darabokra, szezámolajjal fűszerezik és azonnal tálalják (a csápok még sokszor mozognak a tányérban).

A polipot nehéz megenni nemcsak azért, mert a csápok hírtelen ránk támadhatnak, hanem mert rágós a hús. A falatokat jól meg kell rágni, mert ha a tapadókorongok beragadnak a torokban, az fulladáshoz is vezethet.

Ne gondoljuk, hogy ez a leves gallyakból és szénaszálakból készült. A kínaiak úgy emlegetik ezt a fészeklevest, mint a "Kelet kaviárja", ugyanis a Collocaliini madárfaj fészkeit készítik meg levesként, amelyek különleges nyáluk segítségével készítik fészkeiket, gallyak és egyéb külső termék nélkül. A levesnek egyedülálló kocsonyás, gumiszerű állaga van.

A fészkek betakarítása időigényes és csak évente háromszor lehetséges. Egy tál leves 10.000-20.000 forintnak megfelelő érték közt mozog, míg egy kiló fészek 200.000-400.000 forintba is kerülhet. A levesnek évszázados hagyománya van, tápláló fehérjéket, ásványi anyagokat tartalmaz, plusz afrodiziákum tulajdonságai is vannak.

Különös ital, igaz? A mérges kígyókat rizsborba teszik, így az etanol semlegesíti a mérget, ezáltal veszélytelenné válik az itóka.

A kígyóbornak számos egészségügyi előnye van, amelyet a délkelet-ázsiai és dél-kínai orvoslás alkalmazni szokott. Rózsaszín színét a kígyó vérének köszönheti.

Délkelet-Ázsiában furcsa divat a sült bogarak fogyasztása. A thaiföldi piacokon mindennapi uzsonnának számít egy jó sült vizi bogár mix.

Ázsiában, főként Kína területén, közel 5000 éves hagyománynak számít a sült selyemhernyó fogyasztása. A monda szerint úgy jöttek rá a selyemhernyó jó ízére, hogy véletlenül belesett egy hernyó a kínai császárné teájába.

A hernyókat általában nyárson sütik, forrón, fűszerezve fogyasztják. Az ízük kicsit keserű, jobb ha nem próbálja az, akinek gyenge a gyomra.

Számunkra a tengerimalacok szőrös barátok, akik megnevettetnek és mi aranyos mivoltuk miatt szeretjük őket.

Nem így vannak ezzel Peru bizonyos részein. Itt a tengerimalac valóságos ínyencség, melyet általában nyárson sütnek ki, forró szén felett.

A rovar fogyasztás teljesen megszokott és gyakori szokás a világ számos részén, csak Európa és Észak-Amerika nem vesz részt ebben a hagyományban. A sült rovarok közül a sáskákat tartják a legfinomabb falatoknak. Bangkok vagy Thaiföld piacain ropogós sáskahegyek várják az ínyenc vásárlókat.

A sáskáknak és általában a bogaraknak magas fehérje tartalmuk van, fontos zsírsavakat és vitaminokat tartalmaznak. Gyakran a szárított bogarakat porrá őrölik és például csokis sütemények összetevőjeként használják.

És végül egy igazán magyaros specialitás, amely összerántja a külföldiek gyomrát, de mi tudjuk mennyire finom! Hagyományos magyar étel, a sertés belsőségeiből (szív, máj, tüdő) vagy véréből készült kolbász. A hozzávalókat ledaráljuk, fűszerezzük és a sertés megtisztított vastagbelébe töltjük. Így körülírva elég bizarrnak hangzik, mégis számunkra természetes étek.

Azonban nem a magyar az egyetlen nép, amely hurkát fogyaszt. A skótoknál is ismert a "haggis", igaz, ezt birka belsőségeiből készítik, de közép-kelet európa más népei számára sem újkeletű recept a belsőségekből készített kolbász.