Amikor lelkünkben az egyensúly felborul, akkor előbb-utóbb az a testünkben is bekövetkezik. Normál állapotban minden halad a maga körforgásában, viszont amikor valami sérül, akkor úgynevezett blokkok keletkeznek, aminek hatására az energia áramlása akadályba ütközik és azon a helyen betegségek alakulnak ki.

Természetesen minél nagyobb és minél régebb óta fennáll a gond, probléma annál súlyosabb mértéket ölthet.

Ahhoz, hogy meggyógyuljunk, és többé ne is térjen vissza az adott betegség, fontos, hogy megtaláljuk azokat a lelki gubancokat, melyek idáig vezettek. Ez a zavar lehet tudatos, de tudatalatti is, ezért feltárása általában igencsak nehéz és időigényes folyamat.

Persze nem elég az, hogy fény derüljön a kiváltó okokra – ez csupán az első lépés-, hanem azokat a helyükre is kell tenni különböző módszerek segítségével.

Az, hogy ha valaki hosszú ideje álmatlansággal küzd, sokszor azt jelenti, hogy az illető nem képes ellazulni és átadni magát azoknak az eseményeknek, amiket nem irányíthat.

Ez általában domináns, irányító személyiségűeknél jelentkezik, akik nem szeretik elereszteni a gyeplőt, mivel azt hiszik, ha nem ők irányítják a történéseket, akkor minden félresiklik. Éppen ezért mindent az ellenőrzésük alatt akarnak tartani, és nem mernek ellazulni- így átadni magukat az álomnak sem.

A fejfájás több okra is visszavezethető, mégis leggyakrabban azt üzeni, hogy lelkünket túlhajszoljuk. Állandó feszültségben élünk, amihez általában maximalizmus is társul. Amikor megjelenik a fájdalom, akkor egyfajta „pihenőt” adunk magunknak.

Ekkor leállunk a pörgéssel és az élet hajszolásával. Ezek az emberek túlságosan is irányítani akarják a sorsukat ahelyett, hogy megbékélnének vele és hagynák magukat valamennyire az árral sodródni.

Kiválasztás során a tápanyagok egy részét megemésztjük, majd amire nincs szükségünk, azt kiürítjük. Lelki szinten, ha elérkezik hozzánk egy új impulzus, vagy információ, akkor ugyanezt kéne tenni, viszont olykor előfordul, hogy „megemésztetlenül” halad végig rajtunk.

Valamiért nem akarjuk tüzetesebben megvizsgálni a dolgokat, félünk szembenézni velük, így nem tudjuk hasznosítani belőle a fontos információkat.

A vérnyomás az ember temperamentumára utal. Akinek magas, az állandó stresszben él, nem tud lazítani. Emellett gyakran előfordul, hogy nem oldja meg a konfliktusait, csupán agyal rajta, de konkrét lépéseket nem tesz az ügyben, hogy helyrehozza.

Látszólag magabiztos és fegyelmezett, viszont belül ordít. Az alacsony vérnyomásban szenvedőek annyira tartanak a kudarcoktól, hogy még szembenézni se mernek egy-egy problémával, hát még tenni is valamit ellene. Ezért lelassulnak, és inkább apátiába menekülnek, csak hogy ne kelljen erőfeszítéseket tenni és kockáztatni.