A lámpást bizonyára mindenki ismeri, ha máshonnan nem, akkor az Aranyhaj című, nemrégen megjelent meséből. Lényege, hogy egy papírból készült „lufit” eresztünk a magasba. A lámpás azért emelkedik, mert az alján egy rögzített éghető anyag van, melyet meg kell gyújtani, és a felszálló hő már teszi is a dolgát. Ráadásul gyönyörűen megvilágítja a papírsátrat is.

A kívánságokat írjuk a „lufira” és eresszük el őket. Fontos, hogy este még látványosabb az eregetés, valamint lehetőleg szélcsendben alkalmazzuk ezt a megoldást, nehogy meggyulladjon a lampion, és esetleg balesetet okozzon. Ha azonban az idő is engedi, és az este is leszállt, akkor a 20-30, vagy több lámpás tánca az éjszakai égbolton utánozhatatlan látvány lesz.

Kérjük meg a meghívottakat, hogy mindenki vegyen egy vastagabb szál gyertyát, és írja rá a jókívánságait, lehetőleg úgy, hogy az látszódjon (erre ideális lehet a temperafesték, színes gyertyánál hibajavító, esetleg egy felforrósított eszközzel belekarcolhatjuk, így az írás szélei feketés színt kapnak).

A nagy napra mindenki hozza magával a gyertyát, és helyezzék el a templomban úgy, hogy látható és hangulatos legyen, majd gyújtsák is meg a szálakat. Amikor a jegyesek bevonulnak, akkor nem csak a hangulatvilágítás lesz meg, hanem a jókívánságok is a levegőben fognak úszni.

A kívánságainkat írjuk egy kisebb papírra, és hajtogassunk belőle madarat, hajót, vagy bármi olyan dolgot, aminek az eredetije úszik.

A vacsorán tegyünk néhány széles, vízzel teli üvegtálat az egyik asztalra, és a vendégek ebbe tegyék az úszó jókívánságokat. Romantikus és megkapó látvány, ahogyan a sok szép gondolat egymás mellet ring a vízen.

Az esküvő helyszínének díszítéséhez ne csak virágokat használjunk, hanem szép szalagokat is, ezekre pedig felkerülhetnek a kívánságok, cikornyás, egyszínű betűkkel.

Nyugodtan lógjanak a növények mellet, nem baj, ha nem teljesen olvashatóak. Ha mindet kifeszítjük, akkor reklámszerű megjelenést fog kölcsönözni a nagy napnak.

Szükségünk lesz egy nagyobb csokorra, melynek legfontosabb része a nagy felületű zöld levelek sora. Ezek lehetőleg legyenek strapabíróak, és valóban nagyok.

A vendégek a kívánságaikat írják rá egy kisebb, kerek papírlapra, mindegyikre egyet – egyet. Ezután ragasztó segítségével rögzítsük azokat a leveleken, és adjuk át a csokrot az ifjú párnak.

Ha maradandó emléket szeretnénk adni a jegyeseknek, akkor a kívánságainkat ne papírra írjuk, hanem textilre. Még tartósabb, ha nem mi, hanem szakember viszi fel az anyagra a feliratokat. Hogy mire kerüljenek a szép gondolatok? Két sál például remek megoldás, hiszen így nem csak láthatják, hanem hordhatják is azokat.

Szintén jó ötlet a díszpárna, ám ebből 3 darabot érdemes készíttetni, hogy mutatós legyen a hatás. Kreatív megoldás lehet a feliratos lámpabúra is, így minden este emlékezhetnek a házasok a sok szépre, amit az esküvőn kaptak.