Amikor egy szerelmespár házasságra adja a fejét, hirtelen rengeteg szokással és babonával szembesülnek, melyek többségéről azt sem tudják, hogy mit jelképez. Sőt! Maga az esküvő rengeteg olyan elemmel van tele, melyekről sokan azt hiszik, hogy egyetlen funkciója a szépség, vagy a kényelem.

Holott ez nem igaz. A nász egy nagyon fontos esemény az emberek életében, éppen ezért az évezredek során rengeteg olyan mozzanat épült be a szokások közé, melyek különböző „varázslatok” útján kívánják megerősíteni a házasulandók szándékát és későbbi életét.

Az esküvő egyik legfontosabb kelléke a menyasszony gyönyörű ruhakölteménye. Tévedés ne essen, nem csak azért fontos, hogy súlyos 10 vagy 100 ezreket lehessen elkölteni egy egyalkalmas darabért. A divat mellett egy ilyen ruhának a funkciója az is, hogy fényt és ünnepélyességet kölcsönözzön az eseménynek.

A színe sem véletlen, hiszen a fehér a szűziesség és a tisztaság jelképe, ami ugye alapkövetelmény egy menyasszonnyal szemben (mármint régen az volt, de azért néhány száz évvel ezelőtt sem volt ez mindig tökéletesen betartott szabály).

Azt már kevesebben tudják, hogy a férj is dobál „ajándékot” a facér pasiknak. Ez pedig nem más, mint a menyasszony harisnyakötője. A dolog működése ugyanaz, mint a csokor esetében, bár az intim ruhadarab tovább emlékezteti a szerencsés férfit az előtte álló eseményre.

Az esküvő legfontosabb kelléke, így értelemszerűen ehhez kapcsolódik a legtöbb jelentés is. A gyűrű alakja az örökkévalóságot szimbolizálja, az el nem téphető köteléket a szerelmesek között. Az azonos megjelenés a férfi és a nő ékszere esetében szintén az összetartozásukat erősíti.

Amikor a gyűrűt a nő ujjára húzzák, akkor is érdemes árgus szemekkel követni az eseményeket. Ha ugyanis az ékszer elakad az első ujjpercnél, akkor a nő fogja viselni a nadrágot a házasságban. Ha akadálytalanul sikerül a helyére csúsztatni, akkor a frigyben a férfié lesz a vezető szerep.

A menyasszony elrablása ma már csak egy kedves vicc, régen azonban nagyon is komolyan vették. Ha a tolvajnak sikerült elrabolnia a menyasszonyt a szertartás alatt, akkor bizony a vőlegény nem érdemelte meg a nőt.

A mai szokásban a rablás után a férfinek legalább a csokorra kell vigyáznia, mert ha azt is el tudják csenni tőle, akkor nem elég, hogy különböző feladatokkal kell kiváltania kedvesét, de még az elraboltatásban töltött idő költségei is az ifjú férjet terhelik.

Hogy hogyan kerülnek ide a koszorúslányok? Régen nekik is megvolt a maguk funkciója. Mégpedig az, hogy díszes ruhájukkal elvonják a figyelmét a menyasszony elrablójának, összezavarják őt, és ezzel megakadályozzák a cselekményt.

Egy esküvő alkalmával lépten-nyomon zajonganak az emberek. Poharakat, edényeket törnek, hangoskodnak, vagy éppen konzervdobozokat kötnek az ifjú pár autója mögé, hogy éktelen ricsajban távozzanak az esküvő helyszínéről.

Természetesen nem azért történik mindez, hogy erős fejfájást tudjanak előcsalogatni a hangokra érzékenyekből. A babona szerint az ártó szellemek nem szeretik a zajt, sőt, tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, amivel hathatósan el lehet őket kergetni. Így az örömszülők és a násznép mindent megtesz a kellő hangorkán előállításáért.