Mikor Mózes lejött a Sínai-hegyről, magával hozta a 10 parancsolatot, melyeket istentől kapott, ám azokat összetörte, mikor meglátta, hogy amíg ő elvolt, az emberek bálványokat kezdtek imádni.

A darabokat ezután a szövetség ládájába tették, így az különleges erőre tett szert. Állítólag aki a ládát birtokolta, az legyőzhetetlenné vált. Sajnos- vagy szerencsére? – a tárolót a mai napig nem lelték meg.

Egy újabb tárgy, mely a legenda szerint legyőzhetetlenné teszi birtokosát. Ez a fegyver nem más, mint amivel a keresztre feszített Jézusnak adták meg a kegyelemdöfést.

Ma a lándzsa a bécsi Schatzkammerben, a Habsburgok egykori kincstárában őrzik, miután olyan jelentős történelmi eseményeket „befolyásolt”, mint Attila bukása Aetius által, vagy éppen Nagy Károlyt, és Martell Károlyt segítette ellenfeleik legyőzésében.

A Biblia ótestamentumát szinte mindenki ismeri. Azt már azonban kevesen tudják, hogy mennyi minden marad ki, vagy került törlésre a szent iratok közül. Amikor beduin pásztorok ráleltek az első tekercsekre, melyek cserépedényekben pihentek, nem igazán tudtak velük mit kezdeni, így elég kalandos úton kerültek el a szakemberekhez.

Az írások tartalmazzák a teljes ótestamentumot, közte olyan írásokkal, melyeket az egyház törölt, így azok még érdekesebbek. Egyesek szerint a tekercsek megoldást nyújtanak arra a kérdésre, hogy az ember egyedül van-e az univerzumban, valamint a világvége pontosításában is segítségünkre lehetne.

A lepel az egyik legnagyobb vitát kiváltó szent ereklye a katolikus egyház történetében. A vászon állítólagos rendeltetése nem más volt, mint hogy ebbe tekerték Krisztus testét, miután a kereszten meghalt. A leplen megmaradt a megváltó lenyomata, tökéletesen kivehető a sebeinek helye is. Igen ám, de sajnos nem teljesen biztos, hogy valódi az ereklye.

Sem cáfolni, sem pedig megerősíteni nem tudták, hogy valóban az-e a tárgy, aminek tartják. Ez mindenesetre érdekes, a mai kor technikai fejlettségét nézve. A szkeptikusok legelterjedtebb vélekedése szerint a lepel nem más, mint egy újabb remekműve a történelem egyik legnagyobb művészének, da Vinci- nek.

Az Indiana Jones 4. részében feltűnő misztikus tárgyak valóban léteznek, Albert Mitchell Hedges régész találta őket 1927-ben. Az alapvető „probléma” a koponyákkal, hogy a koruk meghatározhatatlan, és a szakértőknek elképzelésük sincs arról, hogy hogyan készülhettek.

Vizsgálatokkal kiderítették ugyanis, hogy egy-egy koponya egy-egy darab kvarc kristályból készült, méghozzá úgy, hogy kialakításhoz- a mikroszkópos képek tanúsága szerint- nem használtak fém eszközöket. Sőt, tulajdonképpen a mai napig nem áll rendelkezésünkre olyan technológia, mellyel a misztikus tárgyak elkészíthetőek lennének.